Napjaink játékipara nélkülözi a csodákat, a hatalmas innovatív ötleteket és a kis garázsfejlesztéseket. Ezek szükségszerűen fokozatosan eltűntek, hiszen egy hatalmas szórakoztatóipari ágazat könyörtelenül profitorientált, a játékfejlesztésekről financiális szempontok döntenek, a lelkes amatőrök ideje pedig a 80-as évek végén leáldozott. Azonban majd’ öt évvel ezelőtt megjelent egy játék, amely felrúgta a konvenciókat, és alaposan felbolygatta a többjátékos módra kihegyezett FPS-ek piacát. A játékot Counter Strike-nak hívták.

1999 telén az egész játékvilág lélegzetvisszafojtva figyelte két titán, az Unreal Tournament és a Quake III: Arena párharcát. Mindkét játék alapvetően új koncepció szellemében készült – ezek voltak az első kizárólag multira fókuszáló FPS-ek. Az UT 1999 őszén, a Q3A 1999 karácsonyán jelent meg, és már megjelenésük előtt jó egy évvel kibérelték maguknak a magazinok ezen témájú oldalait. Mindeközben pár lelkes fiatal hozzákezdett hogy mod-ot készítsenek minden idők egyik legjobb single részével rendelkező játékához, a Half-Life-hoz. Efféle modok tömegével készültek, készülnek, és készülni is fognak, amíg csak játékok léteznek, így érthetően nem váltott ki különösebb érdeklődést a kommandósok-terroristák párharcát górcső alá helyező mod, egészen addig, míg meg nem jelent. Ettől kezdve a Counter Strike térhódítását nem lehetett megállítani.

Az így felállt helyzet, az, hogy egy amatőr kezdeményezés gyorsan lekörözte a legendás id, valamint a szintén méltán híres Digital Extremes és Epic fejlesztéseit, mindenkit meglepett, már csak azért is, mert a CS semmi extrát nem nyújtott a hasonszőrű játékokhoz képest: a valóságban is létező fegyverekkel kell irtani a kommandós különítményt, avagy a terroristákat. Mindezt a Half-Life motorjainak keretei között tehetjük, mely a Quake 2 engine-jére építkezett, így a látvány épületesnek éppenséggel nem nevezhető, sőt, most, a CS ötödik szülinapjának tájékán már egyenesen az „iszonyatosan ronda” jelzőt lehet rásütni. Mindezek ellenére a CS hangulata utánozhatatlan, és valószínűleg ebben rejlik népszerűségének kulcsa is. A nagy népszerűség miatt a Valve átvette a project kezelését, hiszen abban joggal látta meg a nagy haszon lehetőségét, és most érkezett el az idő arra, hogy a Half-Life 2 debütálásának környékén megjelentessék a HL2-ben debütáló új, Source névre keresztelt motorjukkal hajtott, jelentősen átdolgozott CS-t.

Mint arra már a bevezetésben utaltam, az eredeti Counter Strike, mint Half Life mod, „örökölte” annak motorját, amely által a megvalósított vizualitás ma már nagyjából azonos szinten van egy jobbfajta pasziánszprogram látványvilágával. Bár mindez a kemény magot, és a hébe-hóba internet-kávézókban játszogató gyerkőcöket túlzottan nem zavarja, mégis, az új játékosok becserkészésében jelentős hátránnyal indul a CS, főként, ha szétnézünk a multira kihegyezett programok palettáján – az UT 2004 telepítője is fényévekkel szebb, mint a CS akció közben.

Ezen áldatlan állapotnak ezennel vége, mert a CS: Source legnagyobb újdonsága, a lecserélt motor már megfelel a jelen kor minőségi standardjainak, bár a CS: Source-ban annak jelentősen lebutított verziója mutatkozik be. A Source engine nagyfelbontású textúrákkal operál, különféle fényeffektek egész seregét valósítja meg, de ezen felül semmi extrával nem találkozhatunk, voltaképpen akár az Unreal 2.0-ás motor, a Doom 3 vagy a CryTek engine mellett kissé fakónak tűnik a CS: Source által elénk tárt látványvilág. Mindennek okát nem a Source motorban kell keresnünk, hiszen a Half–Life 2 már megmutatta, hogy a Valve által kifejlesztett grafikus engine remek látványvilágot képes produkálni. A CS: Source grafikai hiányosságainak legfőbb oka a bűvös gépigény – azon fennkölt cél elérése, hogy még a low-endnek mondott masinákon is tökéletesen fusson a játék, elvégre a CS sikerében is jelentékeny szerepe volt az ósdi motorból fakadó rendkívül alacsony gépigénynek.

A Half-Life 2 fizikájából „átkúszott” valamicske a CS: Source-ba is, így a nagy előd abszolút statikusságával ellentétben most már lehetőségünk nyílik az ellen fején kívüli egyéb tereptárgyak elmozdítására is. Így például egy diszkrét gránátrobbanástól szanaszéjjel röpködnek a hordók, atomjaira bonthatjuk a számítógépeket, és egészen megnyerő rongybaba-effektel roskadnak össze a szitává lőtt ellenfelek, és bár a fizika helyes használatából adódó hatalmas taktikai előnyről azért továbbra sem beszélhetünk, de megléte kétségtelenül feldobja a játékot.

Pályából mindössze kilencet kapunk alapból, ezek a legnépszerűbbnek számító Aztec, Cbble, Chateau, Dust, Dust 2, Italy, Office, Piranesi és Havanna. Ezek mindegyikén kisebb-nagyobb változtatásokat hajtottak végre, de korántsem akkorákat, hogy ne lehetne belerázódni a rajtuk való játékba húsz perc alatt.

Az eddigiekben a Source motorra építkező CS pozitív újdonságait emeltem ki, de most jöjjön a legfontosabb, és egyben számomra a legfelemásabb élménnyel járó momentum: a játékmenet. Mint ahogy minden csoda csak három napig tart, úgy pár évvel ezelőtt a Valve is felfedezte az aranytojást tojó tyúkot a CS-ben, és átvette a projekt folytatását – ez volt az a pillanat, amikortól az új verziók kijövetelekor valamiféle isteni entitásban bízhattunk, mely védelmébe veszi a Counter-Strike-ot a Valve ármánykodásai elől. Kár, hogy imáink nem hallgattattak meg, és így olyan, minimum ambivalens érzéseket kiváltó verziókat kaptunk mint például az 1.6-os. Szerencsére a Valve valamelyest okult az előd(ök) hibáiból, így számos kétes értékű innovációt kigyomláltak a CS-ből. Igaz, hogy ezek mintegy „ellensúlyozásaként” számos idegborzoló momentum is bekerült a játékba.

Újraalkották a fegyverek szórását és találati valószínűségét, aminek folyományaként a CS: Source-szal először szembesülő überprofi játékos csak hitetlenkedve klikkelget, majd kissé zavartan konstatálja azt, hogy akár szépen el is kezdhet botok ellen, avagy álnéven játszani, míg kitanulja az új kezelési módszereket. A fegyverek egyéb tulajdonságait is újraalkották, aminek nem túlzottan üdvözítő hatásaként például shotgunnal egy méterről, szigorúan csak a testre célozva sem valószínű, hogy akárcsak megkarcolnánk az ellent, a sokak által kedvelt Desert Eagle elvesztette korábbi méltóságát, és egyáltalán nem hatékonyabb, mint a többi pisztoly, a Krieg Commando ellenállhatatlan szuperfegyverré vált, és a többi, és a többi, és a többi. Az ilyetén hibákat még lehetne sorolgatni, azonban a patchek minden bizonnyal gyorsan javítani fogják a problémákat – addig meg tessék nem szétverni a billentyűzetet ha már az egymást követő tizedik körben sem sikerült kinyuvasztani senkit.

„Újra itt van, újra itt van...” Nagyon sokan és nagyon régóta vártuk az új CS-t, mely itt van, szebb, de nem feltétlenül jobb, mint elődje. Azonban a felmerülő hibái, logikátlanságai miatt leírni nem szabad, hiszen egy multira kihegyezett játékot a frissítések akár naponta is gyökeresen megváltoztathatják, így nyugodt szívvel mondhatom a CS: Source-ra, hogy jó játék. Mindig is voltak, és lesznek is szebb, akciódúsabb, vagy éppen realisztikusabb játékok, mint a Counter-Strike, de biztos vagyok abban, hogy a CS még hosszú évekig ott lesz a legnépszerűbb online FPS-ek között.